Amit a választókerületről tudni érdemes
Baja, Bkm. 9. sz. választókörzet
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség „Jelentéskészítő” alrendszerének összefoglalói
Az összefoglalók az Egységes Monitoring és Információs Rendszer (EMIR) 2010 évi aktuális adatai alapján készülnek. A jelentésben az adatok csak azon pályázatokra és kiemelt projektekre vonatkoznak (az összefoglaló a technikai segítségnyújtás és a pénzügyi alap projekteket nem tartalmazza), ahol rögzítésre került a beruházás helyszíne.
A statisztikai alapadatok a MATÉRIA ® magyar közigazgatási térinformatikai adatbázisból származnak, amely a Központi Statisztikai Hivatal T-STAR adatbázisából, népszámlálási adatokból és a Belügyminisztérium választási adatbázisából válogatott integrált adatokat tartalmazza.
Baja
Érsekcsanád
Sükösd
Dávod
Hercegszántó
Csátalja
Nagybaracska
Dunafalva
Vaskút
Bátmonostor
Szeremle
Baja város Magyarország déli részén, a Duna bal partján. Bács-Kiskun megye második legnagyobb városa, a Bajai kistérség központja. Jelentős dunai kikötő és közlekedési csomópont.
Földrajz
A Duna bal partján, a Mohácsi-szigettel szemben fekszik. Budapesttől 167 kilométerre délre található. Három nagy tájegység, a Duna-ártér, a Kiskunsági homokhátság és a Felső-bácskai löszhát találkozásánál épült. A legfontosabb déli átkelőhely a Dunán.
A Duna bal oldali mellékága a Sugovica (más néven Kamarás-Duna), amelynek keleti partján Baja belvárosa, nyugati partján pedig a kedvelt üdülőterület, a Petőfi-sziget fekszik; a kettőt híd köti össze. A Sugovica déli végén indul a Ferenc-csatorna.
Itt születtek:
Albert Andor (1876–1940) – szobrászművész
Bajai Ernő (1921-1993) – újságíró, rejtvényszerkesztő
Bajai Jenő (1914-1996) – mezőgazdasági mérnök
Bayer József (1851–1919) – színháztörténész, az MTA tagja
Beck Károly (1818–1879) – költő
Bognár György (1961–) – válogatott labdarúgó, edző
Csermák Mihály (1863–1915) – honvéd ezredes, az uzsoki hős
Csábi Bettina (1977–) - ökölvívó
Dávid Ibolya (1954–) – jogász, politikus
Disztl László (1962–) válogatott labdarúgó, edző
Disztl Péter (1960–) válogatott labdarúgó
Ernst Jenő (1895–1981) – orvos, biofizikus, az MTA tagja
Jánossy Dénes (1891–1966) – levéltáros, történész, az MTA levelező tagja
Radovan Jelašić (1968-) – Szerb Nemzeti Bank (NBS) elnöke
Jelky András (1738–1783) – világjáró utazó
Karig Sára - műfordító, tanár, irodalmi szerkesztő
Kosóczki Tamás - orgonaművész-tanár
Lukin László (1926–2004) – tanár, karnagy, zenei műfordító
Meskó Zoltán a Nyilaskeresztes-Párt alapítója.
Mészáros Lázár (1796–1858) – honvéd tábornok, hadügyminiszter, az MTA levelező tagja
Miskolczy Dezső (1894–1978) – orvos, az elmekórtan világhírű kutatója, az MTA tagja
Sándor Emma (1863–1958) – zeneszerző, műfordító, Kodály Zoltán felesége
Telcs Ede (1872–1948) szobrászművész
Tóth Kálmán (1831–1881) – költő, író, az MTA levelező tagja
Türr István (1825–1908) – szabadságharcos, olasz királyi altábornagy
Itt dolgozott tanárként Bellosics Bálint, néprajzkutató
Forrás: wikipedia
Érsekcsanád
Érsekcsanád község Bács-Kiskun megye Bajai kistérségében.
Nevezetességei
• A református templom 1810-ben épült.
• A római katolikus templom 1892-ben készült el.
Híres emberek
• Itt született 1897. február 15-én Grätzer József, a Sicc – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok című könyv és több más rejtvénykötet szerzője.
• Itt született 1917. május 5-én Losonczy Géza államminiszter, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja.
Forrás: wikipedia
Nagybaracska
Nagybaracska a Duna-Tisza közének délnyugati csücskében fekszik. Nyugati része közvetlenül a Ferenc-csatorna keleti partján található, amely elválasztja a Mohácsi-szigettől. Vízrajzi viszonyait meghatározó módon befolyásolja a Duna közelsége. A talajvízszint meglehetősen magas, állandó összefüggésben van a folyam vízszintjének változásával. Sok helyen tör fel a belvíz, küzdenek ellene a helyiek már több, mint száz éve. A Margitta-(Mohácsi-)szigetet csatornarendszerek kiépítésével próbálják a belvíztől mentesíteni. A csatornák zsilipeken és szivattyúkon keresztül főgyűjtőkben egyesülnek, majd a főgyűjtők elérik a Ferenc-csatornát és a Nagy-Dunát. A magasabban fekvő részek azonban belvízmentesek, igen jó termőtalaj (öntéstalaj) képződött az árvizek által lerakott hordalékon. A Ferenc-csatorna a trianoni béke után elvesztette jelentőségét, a határ kettévágta. Ennek következtében a korábbi élénk hajóforgalom megszűnt rajta. Ma a meder erősen feltöltődött, sok helyen mocsári növényzet látható. A községi önkormányzat (összefogva a környéki településekkel) megkísérelte kitisztíttatni, kevés sikerrel.
Története
Nevével már 1318-ban találkozunk az okiratokban. Amikor ugyanis Becsei Imre királyi adományképpen megkapja Bátmonostort, a bodrogi főispán a határkőjelölés alkalmával egy Barascha nevű faluról is említést tesz. 1416-ban Töttös birtokaként van említve. 1455-ben a bácsi káptalan Nagyvölgyi Lászlót iktatta be az őt megillető birtokrészbe. 1466-ban még a Töttösöké. Töttösi Lászlónak halála s a családnak magvaszakadta után a Várdaiéké lett örökszerződés címén. Ugyanebben a században a szekcsői Herczeg családnak is van itt része, 1472-ben pedig a Geszti család is földesúr itt. 1482-ben egyes részei zálogban voltak a Czobor család birtokában, Baracska az 1522. évi dézsmajegyzékben is fel van tüntetve. 1533-ban Kisvárdai István leánya Apafiné Borbála baracskai birtokrészét Pusztaszentmihályi Tamásnak adta el.
A török defterek a bajai nahijében sorolják fel Baracskát az 1580 és 1590-ben 13 adózó házzal. 1658-ban a nádor Serényi Pálnak adományozta. Bács vármegye első összeírásában, 1699-ben Baracska is fel van említve 26 gazdával, 1714-ben 22 szerb gazdát és egy bírót sorolt fel az összeírás, 1727-ben pedig 40 adófizetőt említ meg és megemlíti, hogy szerb pap is volt a községben.
Baracskából többen a szomszédos Beloberdo pusztán telepedtek le. Nem lehetetlen, hogy a mai Baracska ennek a helyén van. 1743-ban az újra telepített Baracskát Tótinának is nevezik, ez a 13. században keletkezett Tóti helység elszlávosodott alakja, ma már a baracskai határba olvadt.
1743-ban Baracskán vesszőből építettek katolikus templomot, amelynek helyén aztán 1789-ben állandó anyagból készült templom épült.
1760. években erősen özönlöttek ide magyar lakosok, ezért a szerbek inkább Stanisityoba költöztek. Az 1768. évi okiratok szerint 182 család lakta. Úrbéri rendezés 1772-ben volt itt. 1838-ban nagy árvíz öntötte el a községet. 1848 előtt a királyi kincstár volt a község földesura.
Az 1900. évi népszámláláskor 4149 lélek lakta 751 házban, anyanyelvük szerint ezek közül 3819 volt magyar, 253 német, 1 szerb, 76 egyéb. Vallás szerint 4033 római katolikus, 4 ortodox, 5 ágostai evangélikus, 92 izraelita, 15 egyéb. (Ma a lakosság 3926 lelket számlál, akik mind magyarok.) Területi határa 7996 hold. Postája, távírója helyben, vasúti állomása Garán van.
A község főjegyzője dr. Nagy Gábor, a. ü. jegyző Mihler Boldizsár, a csendőrség parancsnoka Szarvas Ferenc tiszthelyettes, az r. k. egyház élén Lengyel József plébános áll, az iskola igazgatója Klazsik Ferenc. A közegészségügyi szolgálatot dr. Jahn Vilmos és dr. Elchinger István látják el. Állatorvos Máté Gyula. Szülésznők: Grünfelder Anna, Szivi Mihályné és Lakatos Gáspárné. A postát Greschel Bódogné vezeti.
Van a községben R. K. Olvasókör, Gazdakör, Tűzoltó Egyesület, Levente Egylet, Polgári Lövész Egylet, Rokkant Egylet, Frontharcos és Vöröskereszt Egylet.
Itt működik az Országos Központi Hitelszövetkezet fiókja is.
1912-ben megépült a Baja–Bezdán–Zombor-vasútvonal, amely a települést is érintette – a vasútvonal 1972-ben szűnt meg.
Látnivalók
• A termálfürdő 3 medencéjét 36 °C-os víz táplálja. Az itteni víz alkálihidrogén-karbonátos kloridos hévíz, amely összetételénél fogva mozgásszervi, reumás bántalmak kezelésére alkalmas. A gyógyulni vágyókat és az egészségmegőrzés céljából fürdőző vendégeket termálmedencék, míg a kisebbeket gyermekmedence várja.
• A Szent Imre herceg tiszteletére szentelt, késő barokk stílusú templom 1789-ben épült. A II. világháború során leégett, de sikerült eredeti formájában újjáépíteni. Vesszőből építettek egy kicsiny templomot ezen a helyen 1747-ben, amely két év múlva leégett. Még abban az évben felépítették az újat, majd 1789-ben már maradandó anyagból a mostanit. Azonban ez sem az eredeti, hiszen a II. világháborúban, 1943-ban egy katonai jelzőrakétától leégett, ezért újjá kellett építeni.
• A II. világháború áldozatainak emlékművét 1990-ben állítottak fel a Köztársasági emlékparkban.
• A római katolikus templom közelében áll az 1888-ban felállított Szent Rókus-szobor.
• A római katolikus templom előtt áll az 1857-ben készült barokk Szentháromság-szobor.
• Augusztusban tartják az országhatáron innen és túl is híressé vált Sobri Kupa Halfőző Versenyt.
Forrás: wikipedia
Hercegszántó
A Dunától 12 km-re, Bajától 29 km-re délre az 51. számú főút mellett. Közvetlenül a szerb határnál Bácskában.
Története
Neve először okiratban Szent István uralkodása alatt említtetik, Zanthow alakban, majd jóval később, 1419-ben Hercegszántó formában. Az előtag arra utal, hogy a birtok a (Duna) szekcsői Herceg család tulajdonában volt. Szent István királyunk a falut a veszprémvölgyi apácáknak adományozta, mégpedig a helyi káptalannal és 30 házzal együtt. (Ez az akkori időkben tekintélyes településre vall.) Az adományozást Károly Róbert király 1308-ban megerősítette. Az okiratban említtetik, hogy a falu egész határa az apátnő birtoka, és hogy a vásárjog is, más jövedelmekkel együtt az apácákat illeti. Kitér a királyi levél arra is, hogy a határban őskori föld- és kőhalmok vannak, északon az Érhát, keleten a Bálvány nevű domb, déli részeken pedig egy erdő.
A következő évszázadról nem sokat tudunk. Valószínű, hogy a mocsaras vidék menedéket nyújtott a lakosságnak a tatárjárás idején, amikor 1241-ben szinte az egész ország elpusztult. A következőkben a falu több alkalommal említtetik a birtokosok neveiben: Bátmonostor 1323. évi beiktatásánál jelen volt Szántó Demeter, 1369-ben a pécsi káptalan jelenti Nagy Lajos királynak, hogy Szántó Mihály hatalmaskodva használja László mesternek két birtokát. A települést 1399-ben a Czobor család birtokolta, amit onnan tudunk, hogy a bácsi káptalan határjárást tartott, és a Czobor tulajdonok között Szántó is szerepelt. Rövidesen, 1405-ben a falu a szekcsői Herczeg Péter birtokába került, akinek jobbágyai kirabolták és felgyújtották Töttös László három faluját. Szántói Marhárt Jakab – akinek felesége Lekcsei Sulyok György leánya volt –, Szántón is szerzett 1455-ben tulajdont. Még ebben az esztendőben, örökösök nélküli elhalálozásuk esetére, kölcsönös örökösödési szerződést kötött a Sulyok testvérekkel. Marhárt Jakab özvegye, Borbála 1485-ben Czobor Mártonnak adta a szántói részbirtokot, mely némely oklevélben Morhátszántónak van nevezve. A Herczeg-család története.
A török hódoltság bekövetkeztéig lejátszódó eseményeket újból csak a Herczeg-család uralomra jutásával látjuk tovább szövődni. Ez a család birtokait Moys nádortól kapta, de Szekcső és Csele helységek egy részét Nána szerzi meg.
A Herczeg-családnak két ága - u. m. a tamási és szekcsői ága ismeretes, és a Hédervári-családhoz tartozott a güszingi és a német-újvári grófokkal együtt. A Herczeg-család birtokai Mérhetetlen kiterjedésű birtokai voltak Bodrog, Szerém, Valkó, Pozsega, Somogy- és Baranya vármegyében. Ezek közül Bodrog vármegyében találjuk: Daut, Dávod helységet várral. 1342-1521-ig kamarai székhely volt vásárokkal. Bodrog, Budrug, Bodrogh. A Herczegek kezén találjuk 1341-1535-ig. Ősrégi város. A XIV. században a megyegyűlések helye. A mai Zombortól nyugatra - a Duna, Bezdán és Monostorszeg között feküdt. A XV. században már elhanyagolt állapotban volt. Adorján, Adrián, Adreán helység. Herczegek kezén 1376-1492-ig. Bodrog megye északnyugati felében keresendő. Baracska, Barakcsa, Villa Barascha helység. Herczegeké 1318-1522-ig. Ma is a Duna mellett Bajától délre fekszik. Bennye, Bengő, Benye, Benew. 1359-1405-ig a Herczegeké. Gara és Dávod vidékén lehetett. Berjeg, Berek, Beryeg, Byryeg, Béreg. 1368-1482-ig bírta a Herczeg-család. Ma Bezdántól északra fekszik. Dustelke, Dus, Terra Dustheluk. 1341-1405-ig látjuk a Herczegek kezén. Dávod és Hercegszántó közt keresendő. Göllencs és Igalhegy. 1391-1472-ig részben a Herczegeké, részben a Gesztieké. A Duna mellett keresendő. Nyavalád, Navalág, Nawalyak, Navalag 1384-1418-ig képezte a Herczeg-család birtokát. Gara, Kajánd stb. helységek közelében keresendő. Szántó, Szántova, Zanthow, Zantov, Zanthó. 1349-1497-ig a Herczegeké. 1520-21-ben Herczeg-Zanthó, Zanthó-Herczeg volt. Fekvése a Duna mentén, Zombortól északkeletre. Tiz-Ház-Szent-Márton, Tizhazscentmartan. 1346-1497-ig volt a Herczegeké. Valószínű Vaskút és Gákova közti vidéken feküdt. Töttös, Tittös, Theutus, Theuthes, Thitheus, Thewthews. 1384-1497-ig bírták a Herczegek. Bátmonostor és Szekcső határjárásakor tűnik fel. 1497-ben Baranyában - máskor megye nélkül említtetik. A szekcsői Herczeg-család a fenti helységeken kívül a lévai Cseh, vagy Vajdafi-család birtokára; éspedig Csente, Tóthfalu, Negyven, Szent-György, Vanna, Keresztes, Battyán, Avató és Belkü(l)öd helységekre főleg Mátyás király alatt részjogot tartott.
Az 1514-es parasztháború eseményei megrázták az egész vidéket, mert a keresztes hadjárat meghirdetésére sok jobbágy jött össze. A kalocsai érsek hiába kísérelte meg a hadat hazaküldeni.
A mohácsi vészt követő törökdúlás idején a falu elnéptelenedett. Csak lassan népesült be újra, mert a mocsaras ártér védelmet nyújtott a megszállók ellen. Megkezdődött a betelepülés, elsősorban a déli országokból, elsősorban Szerbiából. A török közigazgatás Hercegszántót a bajai náhijébe (járásba) sorolta. A defterekben (adókönyvekben) a falu 1554-ben 11, két évtizeddel később 14, majd 1590-ben 60 házzal szerepelt. Ezek összesített adatok, mert a település három göröndre (magasabban fekvő részre) települt. Így Dolna- (Alsó), Szredna- (Közép) és Gorni- (Felső) Szántova néven említik a falurészeket a török összeírók.
A 17. században – a hadak szüntelen mozgása, a rablások és fosztogatások miatt – napi járóföldre alig maradt ember. Megkezdődött viszont a délszláv népek felköltözése: 1687-ben Petrovics Novák rác kapitány hozta magával szerb fegyvereseit, akikkel Szabadka, Szeged és Baja várát népesítették be. Kissé később jutott közülük Baja környékére, így Hercegszántóra is. A török ki-űzése után a falu kamarai birtok lett. Az 1699-es megyei összeírás szerint Hercegszántón 47 gazda és 10 felnőtt fiú találtatott. Tulajdonukban pedig 5 ló, 21 ökör, 37 tehén, 34 borjú, 38 juh és kecske, 58 sertés, 310 méhkas, 46 hold szántó volt árpával és kölessel együtt. A következő összeírásokban, 1714-ben 31, a következő évben 20 adófizető, az 1724-ben végzett (Czobor-féle összeírásban) 30 telepes szerepel. Egy évvel később 54 adózó személyt számláltak.
Az 1768-ban készült kamarai térképen a déli határban Rozlica-bara (tó), ettől keletre pedig erdő és a Bubanya-dűlő van feltüntetve, az északnyugati részen pedig egy Bacság (Budzsák) nevű erdő. A faluban ekkor 126 katolikus rác, helyesen sokác család élt, 3369 holdon gazdálkodott. (Ez 84 teleknek felelt meg.) Bubanya területe 320 hold volt, 8 telek. A szántói sokácok a közép-boszniai Olovo környékéről származnak.
Úrbéri rendezés kétszer is történt. Először 1722. augusztus 13-án, amikor a helység kamarai terület központja volt. Ekkor a faluhoz tartozott a már említett Bubanya-dűlő és a Kabi-sziget. Az 1785. évi úrbéri rendezéskor Szántován 70 telken 144 telkes gazda és 43 zsellér volt. A Dunának újonnan keletkezett ága a községi közlegelőkből 400 holdnyi területet elvágott. Ezt a részt Kadinak vagy Osztrovácnak nevezték, A mohácsi uradalom magának követelte, de eredménytelenül, mert csak árvíz idején vált szigetté, kis víz idején összefüggött a falu határával. A gazdálkodásról képet kaphatunk a bácsi kamarai kerület 1743-ban kelt tizedjegyzékéből. Szántón 2531 kereszt búzát arattak. (Egy-egy keresztből másfél pozsonyi mérő búzát csépeltek, ami termékenység tekintetében az élen áll.) Ebből a plébánosi tized 18 7/8 mérőt tett ki. (Kitűnik, hogy a községnek ekkor már volt plébánosa.)
A római katolikus paplak 1715-ben, a templom 1752-ben épült. Villámcsapás következtében 1812-ben megrongálódott, öt év múlva állították helyre. A szerb ortodox templomot 1900-ban emelték.
1912-ben megépült a Baja–Bezdán–Zombor-vasútvonal, amely Hercegszántót is érintette. A vasútvonal megszűnt 1972. december 31-én.
A lélekszám a történelmi vihar közepette is folyamatosan emelkedett. Az 1890. évi népszámláláskor 3357 lakost mutattak ki, és 582 házat. Az itt élők közül 1915 sokác, (valószínűleg a szerb lakosságot is ez az adat tartalmazza), 1336 magyar, 41 szlovák, 35 német.
A Szántova név úgy keletkezett (1773), hogy a magyar „Szántó” helynév a szerbhorvátban képzővel bővült. A Hercegszántó névalakot hivatalosan 1904-ben vették be. A helyi szerbek legendája szerint a falu a "sante" (ejtsd: szánte)jégtábla szóból ered, mivel a szájhagyomány szerint a falut télvíz idején a zajló Dunán jőve alapították meg.
Nevezetességei
• Baptista templom
• Ortodox szerb templom
• Nagyboldogasszony római katolikus templom
• Vodica-Máriakert kegyhely
Híres szülöttei
• Albert Flórián, Magyarország egyetlen aranylabdás labdarúgója,a település díszpolgára
• Devics József, közgazdász, egyetemi tanár, a közgazdaságtudomány kandidátusa
• Kondor Gusztáv, csillagász-matematikus
• Szurcsik János, Munkácsy díjas festőművész
• Villányi Zsigmond öttusázó
• Mišo Jelić, magyarországi horvát költő, népművelő
• Stipan Blažetin, magyarországi horvát költő és író
• Marko Dekić, magyarországi horvát költő, újságíró
• Ljubinko Galić, magyarországi szerb költő
• Vojislav Galić, magyarországi szerb költő
Forrás: wikipedia